Szív bánat

Ez lenne az, életem első verse (ami szerintem rossz, de ezt hagyjuk). Szóval, itt is van:

Szív bánat

 Meg mondtam már rég,
Hogy én szeretlek téged,
Te is mondtad, persze-persze,
Aztán jött a smileyk ezre.
Arcodon tiszta érzelmeket néha láttam,
Azokon tanakodtam, úgy éjfél tájban.
Reggelente csak Miattad volt derűs kedvem,
S alig vártam a délutánt, már kedden.
Fájt gerinced, nyakad, mindened, csak az nem ami nekem.
Ez a szívbánatom énnekem.
Mikor megtudtam, hogy itt hagynál,
Sírás fojtogatta torkom irodalom órán.
Mikor rágondoltam derűs arcodra, csillogó szemedre,
Fájt a szívem, bár tudtam ennek így kell lennie.
14-e,24-e,1 hét, érzésed irántam elrepült,
De az enyém még itt maradt,
S a bánatom is itt ragadt.
 (Szolnok, 2013.11.24.)
                                                           Hope with two kisses